Az „ifjúsági” Aranysárkányról

A Tiszatáj Alapítvány kiadott egy Kosztolányi-regényt, amely először és utoljára 1932-ben jelent meg, s amelynek létéről a tájékozottabb Kosztolányi-hívek sem tudtak. A regény címe a külső borító és a könyv gerince szerint Az aranysárkány, a – könyvészetileg mérvadó – belső borító szerint pedig Aranysárkány, s a cím alatt, mintegy alcímként, olvasható egy meghatározó információ: „Átdolgozott, ifjúsági kiadás”. A hátsó borító arról tájékoztat, hogy Kosztolányi maga alakította át regényét az ifjúság számára.

Első szavam az örömé: jelentős és/vagy kedvenc íróinknak minden szavát olvasni akarjuk, s ahogy a Réz Pál szerkesztette, Kosztolányi cikkeit tartalmazó sorozat vagy a Levelek – Naplók hozzájárult egy teljesebb Kosztolányi-portré kialakításához, ebből a szempontból ez a kötet is hasznos, fontos. Nagy öröm, hogy a felnőtt, sőt filológiai eligazítást igénylő, alapos olvasót célozza meg a kiadvány: Balogh Tamás kitűnő utószóban tárja fel mindazt, amit az átirat keletkezésről tudni lehet, és példás alapossággal össze is hasonlítja az ifjúsági változatot az eredetivel. A jelek szerint tehát a kiadó elsősorban nem az ifjúság számára adta ki újra a könyvet – és helyesen tette. Megelőlegezem végkövetkeztetésemet: az ifjúságnak nem ezt az Aranysárkányt érdemes olvasnia, s ha tanítjuk – s bárcsak minél többen tanítanák Kosztolányinak ezt a regényét! –, maradjunk az eredeti, teljes műnél.

Mert második szavam a csalódás kifejezéséé: Kosztolányi, bár sok tekintetben ügyesen, mégis rettenetes módon írta át regényét. Radikálisan csonkolt – radikálisabban, mint az Esti Kornélban szereplő kleptomán műfordító –: az egyik főszereplőt, Novák Hildát mindenestül eltüntette! A történetből „fiúregény” lett, végzős gimnazista fiúk és jó szándékú, de életidegen tanáruk tragédiába torkolló története. Ám minthogy a kamasz fiúkat többnyire a lányok érdeklik elsősorban, a női szál kitépésével létrehozott opus „fiúregénynek” – fiúolvasókat megcélzó olvasmánynak – is felettébb problematikus. De ennél is nagyobb baj, hogy a gazdag és ellentmondásos viszonyrendszer vész el az átdolgozás során: a (fiú)iskolai történetté szűkült fabula egy sikertelen diák buta és eltúlzott bosszúját, valamint a tanár (ebben a formában igencsak nehezen hihető, kevéssé megokolt) összeomlását meséli el csupán. Az eredetiben Novák öngyilkosságát kettős (apaként és tanárként elszenvedett) nevelői kudarca indokolja; pszichés beszűkülésének rajza (Vili füzeteit nézegeti, a fiú megalázásáról, majd bocsánatkéréséről fantáziál) azért hiteles, mert ott érezni mögötte a lányával kapcsolatos gyötrő tehetetlenséget és jóvátehetetlenséget. Hilda nélkül Novák alakja is megbillen, sorsa kuriózumszerű rémtörténetté válik.

Persze az élvezettel megrajzolt világ, a sok jó részlet, a remek figurák így sem érdektelenek. De nem valószínű, hogy a hetven évvel ezelőtti diákolvasót az efféle részletek érdekelték volna (ez jellegzetesen az ínyenc felnőtt olvasó területe). A mai diákolvasó pedig (aki filmfogyasztó, tévénéző is, sőt elsősorban az!) a szerelem, a szexus és a szülő-gyerek kapcsolat vonatkozásában sokkal kirívóbb, problematikusabb dolgokat ismer, mint amilyeneket a szerző a harmincas évek mentalitásához, kiadói igényeihez (vagy bármi máshoz) alkalmazkodva kigyomlált a regényéből.

Fölvethető, hogy hány éves gyerekekre gondolunk, amikor „diákolvasót” emlegetünk. Nagyon kicsi (10–12 éves) gyerekekkel a csonkított változat sem olvastatható: az a furcsa légkör, ami az érettségi közelségéből, a gyerek- és ifjúkor határpontjából adódik, nem érinti meg; a tanár brutális megveretése és öngyilkossága pedig legalább annyira sötét ügy, mint amilyenekkel a Hilda-történet szolgál. Amikor a regény Liszner-Novák rétege már megközelíthető a diáknak, a Hilda-szál is tárgyalható, tárgyalandó.

Több éve tanítom nyolcadikosoknak az Aranysárkányt (a Légy jó mindhalálig helyett); idén pedig egy kilencedikes osztállyal olvastuk. Rendkívül érdekes és sikeres a 14-15 éves korosztálynak közvetíteni a Kosztolányi-regényt. Mindenekelőtt Hilda figurája miatt. A gyerekek vele azonosulnak leginkább, a szerelmes és szerelméért sikeresen ügyeskedő, az indokolatlannak érzett apai tiltást kijátszó 17 éves lánnyal. (A buta és nagytestű Liszner Vilit sajnálják, de nincs érzelmi közük hozzá.) Hildának lehet drukkolni, és szerelmét, a derék, de kissé unalmas Csajkás Tibort is lehet kedvelni, de meg lehet érteni azt is, hogy Hilda Huszár Bandival is kokettál. Parázs viták forrása az órákon, hogy Hilda hazudozása és „hűtlensége” mennyire tekintendő súlyos vétségnek. A diákok életkorukból adódó azonosulásuk miatt elsőre nemigen veszik észre Hilda jellemének fogyatékosságait, így az órák felismerések, ráismerések katarzisát hozza. Nota bene: azt sem értik (hisz Kosztolányi csak utalással, rendkívül finoman közli), hogy Hilda a terhességét jelenti be Csajkásnak a regény elején, s mikor az irodalomórán a tanár segítségével kiolvassák, megfejtik a jeleket, meghökkennek, és hirtelen más fénybe kerül az egész történet. Nagyon tanulságos, amikor a női modell hiányáról, illetve a halott anyáról mint modellről beszélgetünk, egyre mélyebben értve és másképpen megszeretve a félárva, szerencsétlen sorsú kislányt.

Míg Hildát diákjaim többsége pozitív elfogultsággal szemléli, Novák Antallal – a regénybeli diákokhoz hasonlóan – nemigen tudnak azonosulni. Persze: középkorú, öregedő férfi, magányos ember – s ráadásul tanár. Ügyetlensége és hibái élesebben látszanak, mint számos erénye, s csak lassan billen át a mérleg. Természetesen a végkifejlet megrendíti őket, de a figura mély tragikuma csak a beszélgetések, viták, szöveghelyek kikeresése, újraolvasása – vagyis a közös gondolkodás, elemzés során tárul fel. Az Aranysárkány igazi terepe a természetesnek megélt olvasói pozíciótól való távolodásnak: Hilda egyre problematikusabbnak, Novák egyre inkább szerethetőnek bizonyul. De – mert Kosztolányi erre mindig nagyon ügyel – egyértelműséghez, homogén állásponthoz nemigen lehet eljutni. A regény tárgyalása után is van min gondolkodni, s később is, más olvasmányok megbeszélésekor, van mire visszatérni.

Az irodalom tükröt tart nekünk, olvasóknak, s arra késztet, hogy megvizsgáljuk saját értékvilágunkat, nem tudatos előfeltevéseinket, előítéleteinket, hiteinket, vágyainkat, attitűdünket, törekvéseinket, énképünket és emberfelfogásunkat. Az Aranysárkány ebből a szempontból különösen izgalmas, hiszen diákok és tanáruk beszélgetnek diákokról és tanárukról, gyerekek és felnőtt beszélgetnek gyerekek és felnőttek viszonyáról: óhatatlanul rólunk magunkról van szó, a mi valóságos és lehetséges viszonyunkról, viszonyainkról. Mondhatni: rendkívül erős, zavarba ejtő az áthallás a regényben ábrázolt és a regényt megbeszélők helyzete között. Ha egy lány arról beszél, hogy Hildának nincs mit tennie, hazudoznia kell: akkor magáról (is) beszél. Ha én arról beszélek, hogy ezzel a felnőtt férfival, aki módszeresen keresi (és nem találja) a lányával a hangot, lehetne és kellene őszintének lenni: magamról (is) beszélek: arról, hogy én milyen viszonyban szeretnék lenni a tanítványaimmal. Hazabeszélek, amikor Novák önvizsgálatra, önelemzésre való hajlamát mutatom meg (meg is keressük a szövegeket), s róluk (is) beszélek, amikor Hilda alacsony önismereti szintjét fedeztetem fel. A gyerekek hazabeszélnek, amikor Liszner Vili megaláztatásának mértékét, a megalázás súlyát próbálják bemérni; s rólam (is) beszélnek, mikor a diákot megsértő Novákot súlyosan vagy megértőbben kezelik.

Olyan kényes terep ez, hogy néhány nagyon érett gyerek csak hallgat: ők értik igazán, miről is van szó.

Olyan kényes terep ez, hogy csak elszánt, ütéseket is elviselni kész, önvizsgálatra és attitűdmódosításra is hajló, az emberformálást hivatásuknak tartó tanároknak ajánlom. Nekik viszont nagyon, s remélem, sokan vannak ilyenek.

Nem érdemes, nem szabad az ifjúsági változatot tanítani. A képes borítójú, mesekönyv küllemű, „Az aranysárkány” feliratú (jó drága) kiadás: diákoknak kerülendő. Kosztolányi eredeti, Aranysárkány című regénye: kell, nagyon kell. Mint az Édes Anna, mint a Pacsirta, mint a novellák, mint a versek. Minél több Kosztolányi, minél gyakrabban.

 

(Kosztolányi Dezső: Aranysárkány. Átdolgozott, ifjúsági kiadás. Jaschik Álmos rajzaival. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2004, 2680 Ft.)

 

Tamás Ferenc

Taní-tani, 2004/2005 tanév 4. szám.

Advertisements
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Hozzászólások:

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s