Balogh, a szerző

Kicsoda Balogh Tamás? Mit tudunk róla? Szegedi bölcsész? Elhivatott irodalomtörténész? Író, aki önnön írásai rabja? Vagy csak valami nemlétező dolog?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Grecsó Krisztián és Balogh Tamás

Balogh Tamás, ifjú író-irodalomtörténész második, Nemlétező dolgok című prózakötetét november 9-én mutatták be a Grand Caféban; az estet a moderátor Grecsó Krisztián pedig a szerző azon panaszával vezette be, hogy vajon ki ismeri őt, vagyis Balogh Tamást. A Grand Caféban összegyűlt tömeg mégis mindeme pesszimizmusnak ellentmondani látszott. Egy, az Ab ovo által megjelentetett, viszonylag nagy médiavisszhangot is kapott kötet, az Egy füzet magánélete tette ismertté 1993-ban az akkor érettségiző gyomai fiatalembert. Baloghra és könyvére azonban hamar ráborult a feledés fátyla, új prózakötettel pedig csak idén, tizenegy évnyi látszólagos hallgatás után jelentkezett, a Nemlétező dolgok a Bába és Társa Kiadó gondozásában látott napvilágot. Az est során kiderült, e bő évtized alatt „hősünk” nemcsak egyetemistává vált, de ébredező filoszi érdeklődése is kiteljesedett, Balogh Tamás állítása szerint ebben Ilia Mihály tanár úr hatása is fontos szerepet játszott. A jelenleg éppen Schöpflin Aladár levelezését sajtó alá rendező Balogh nem tartja sem rabszolgamunkának, sem elpazarolt időnek a filológiai munkával járó aprólékos szöszölést; irodalomtörténészként elsősorban Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső munkásságával foglalkozik. Ez esten is szóba kerül a 2004-es könyvhétre megjelent régi-új kötet, Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regényének ifjúsági változata, melyet bár maga Kosztolányi írt és adott ki 1932-ben, a bibliográfia és a kritikai kiadások figyelméből rendszeresen kimaradt, mígnem Balogh Tamás rá nem lelt bölcsészi hévvel összeantikváriumozott könyvespolcán. Az idei könyvhétre ezen szövegváltozat már az ő szerkesztésében jelent meg a Tiszatáj könyveinek sorában.

Ha a beszélgetésből nem is derülne ki, Balogh mennyire lelkes mindenért, ami irodalom, akkor is tanúbizonyságot tennének minderről a felolvasott szövegrészletek, melyek legfőképp magáról az irodalomról szólnak. Az írás, az elbeszélhetőség és a szerzőség problémáját középpontba állító szövegek nem csak önmagukra, de más szövegekre is folyamatosan utalnak, Balogh láthatóan el van bűvölve többek között Esti Kornél alakjától és Paul Austertől. Míg Grecsó Krisztián az önreflexióval élő szövegek túlburjánzásának veszélyeiről faggatja a szerzőt, Balogh azzal érvvel, témáit direkt hajtja túl a fokozhatatlannak vélt túlzás, a nonszensz és a groteszk irányába. Akárhogy is, az irodalom pókhálójával és az esetleges szerzői sértettséggel való küszködés kommentálása után nagy figyelemmel lehet várni, hová, merre fordul, alakul Balogh prózája, s remélhetőleg nem kell mindezidáig újabb tizenegy évet várnunk.

Turi Tímea

Szegedi Egyetem, 2004. nov. 15.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Hozzászólások:

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s