Levesezett Esterházyval

Anekdotának is beillik: a könyvkiadó levélben keresi meg a gimnazista fiút: jelentkezne náluk mindazzal, amit eddig irodalmi célzattal papírra vetett. Postafordultával jön a válasz a vidéki kisvárosból: örömmel, csak előbb le akar érettségizni. Csattanó: érettségi kész, s bár emiatt némi késedelmet szenvedve, de az az első kötet most megjelent, sőt a téli könyvvásár listájára is felvétetett.

Az AB OVO kiadó e napokban indítja pályára felfedezettjét, az alig 18 éves Balogh Tamást. Karcsú kötet az Egy füzet magánélete, a szatírára és abszurdra hajló prózai írások között még színpadra szánt jelenetek is találhatók. Fellegi Ádám tévéműsorában [Új a Nap alatt] be is mutatták azt egyiket [Hárman egy szobában]. A friss tehetségeket kutató műsort azóta megszüntették, Balogh Tamásra azonban még sikerült felhívni a figyelmet.

– Fellegi Ádám műsora után érkezett Vámos Miklós levele az AB OVO kiadótól, de akkor tényleg az érettségi kötötte le minden energiámat.

Az azóta elsőkötetessé előlépett fiú felvételizett a szegedi bölcsészkarra, sikertelenül. Levelezőn újságírást tanul, bemutatkozásnál azt mondja magáról: munka nélküli segédmunkás. Szüleivel él Gyomaendrődön, csak drukkerei vannak otthon, a volt osztálytársak büszkék rá. Most már a papa és a mama is belátja, hogy neki az írás komoly dolog.

– Az életcélom – mondja kamaszkori férfi-öntudattal, de nem dicsekszi el, hogy a Hócipő is felfigyelt rá, más lapokkal együtt. Viszont egy szuszra sorolja el példaképeit: úgymint Karinthy Frigyes (fent a trónon), aztán Örkény, Beckett, Dürrenmatt, Brecht, és persze Spiró György, Esterházy Péter meg Kertész Ákos… Itt azért hagyja abba, mert csak négyszemközt akarja megmondani, hogy elolvasta és megszerette azok írásait is, akik első kötete körül bábáskodtak.

Hogy mit szeret csinálni? Semmi mást! Nem jár táncolni, moziba se megy („Az nagyon drága!”), egyetlen szenvedélye az írás. Kiadói biztatásra most regényt ír. Egyszerre kettőt. Az egyik szatirikus kaland, a másik diákélet.

Élete nagy élménye: egyszer Esterházyval ebédelt.

Tőle kaptam házi feladatul Ottlik Géza regényeit. El is olvastam mindet. Tessék majd odaírni a példaképeim közé azt a nevet is, Ottlik Géza.

Ideírtam. Merő önzésből pedig kívánom magamnak, lehessek majdan lábjegyzet az irodalomtörténetben, mint aki elsőként interjúvolta meg „Az akkor még csak pályakezdő Balogh Tamást”.

Bársony Éva

Népszava, 1993. nov. 22.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Hozzászólások:

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s