Nagy klasszikusok

Kényeztet engem a kínálat. csak az a része is, mely végül eljut hozzám. Kosztolányi Dezső: Aranysárkány; az ifjúság számra átdolgozott kiadás, 1932-ből; Balogh Tamás hosszú, kiváló, a tárgy közvetlen aktualitásán túlra mutató utószavával. Értékelésem szerint (mert a többit az utószóból ki lehet lesni, pulton akár): érdemes volt kiadni, az ifjúságnak ama zászlói úszva, lassan – ott vannak ma is az ünnepi magasban. Teljesebb így a Kosztolányi-kép, mely a kor másik jól használható, értékelhető legnagyobbját „is legnagyobb”-nak, „mások közt legnagyobb”-nak mutatja. Kosztolányi a múlt század vezető magyar írószelleme volt. Nagyobb kalandra vitte végül tragikus élete, mint amennyire ő maga, a mediterránság, a „rómaiság”, az européerség jegyében is vállalkozott volna. Füst és Szép Ernő, nem szólva a külhoniakról (Kafka, Eliot, Artaud, Waugh… elfogyasztható sor, nem hosszú) – ők nagyobbat ugrottak a talán-semmibe. Kosztolányi a talán-biztosat választotta ezzel az átdolgozással is. Jaj, de abszolút ő közben azzal, hogy állítólag nem tudott a földről és a máról „dalolni”, csak az égiről és a múltakról. S hogy őszintén kérdezte meg, ismerik-e őt még a csillagok, otthon van-e csakugyan az égben? Mondom, a kicsit célszerűsített változatban is fennen száll… az aranysárkány. A kiadó „bekosztolányizott” a nyárra (nem árulhatok el többet, aki rájön, hát rájön). Nekem ez csak szép és jó.

Tandori Dezső

Új Könyvpiac, 2004. szept.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Hozzászólások:

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s