Az irodalom személyessége

Tiszatáj Alapítvány,  Szeged, 2016.

 

Fülszöveg
Szöveg magától nem jön létre – mindig létrehozza valaki. Ezek az alkotók, mint minden ember, életük során nyomokat hagynak hátra. Ezek egy része pedig irodalmi jellegű: ilyen az irodalmi kapcsolatokat dokumentáló levél vagy dedikáció, ilyen az adott helyzetet dokumentáló alkalmi vers, az írói műhelygondokat dokumentáló kézirat, az írói önértékelést dokumentáló vallomás, a bizonyos kérdésekhez fűződő viszonyt dokumentáló nyilatkozat és interjú, a pillanatot dokumentáló fotó, és még hosszasan lehetne sorolni. Röviden: az irodalmi alkotás mellett született egyéb – minden más – dokumentum. Fönntartva persze azt, hogy egy alkotó esetében természetesen mégiscsak maga az alkotás a legfontosabb dokumentum, az azt körülvevő nyomokat sem érdemes lebecsülni: éppen mert a mindenkori mű körül születtek. Ha pedig nemcsak kultikus tárgyként viszonyulunk hozzájuk, és elfogadjuk, hogy vizsgálatuknak létjogosultsága van az irodalomtörténet-írásban, akkor az irodalmi mű létrejöttének vagy éppen hatásának, utóéletének olyan aspektusait tárhatjuk föl, amelyek más módszerekkel nem lehetségesek.